Gondolatok 2012. áprilisa előtt

A visszaszámlálás elkezdődött, több szinten is. Az utóbbi időben egyre többen kerestek meg e-mailben. ami nagy öröm és megtiszteltetés nekem. Mivel sokfelé éltem eddigi életem során, nagy tanulság volt megtapasztalni, hogy külföldön miként gondolkodnak másként bizonyos élethelyzetekben az egyes országok lakói.

Világosság vált számomra, hogy a magyarok – más népekkel összehasonlítva –  igenis egy rendkívül kreatív, talpraesett nép, fiai és lányai gyorsan feltalálják  magukat amikor kell, és a legjobbak között is az elsők lehetnek. De csak ha hagyjak őket, és ha ők is megengedik maguknak mindezt…

Érdekes személyes tapasztalatom az is, hogy az utóbbi időben néhány nagy aktivitású KK ember írta nekem aggódó e-mailben: remélik megmaradtam KK-nak, mert túl sok a politikai jellegű hír / blog / cikk megosztásom. Nos, szerintem (és nemcsak szerintem) a mostani magyarországi helyzet igencsak különleges és az égetően hiányzó párbeszédet vagy közös gondolkodást tabutémákban valahogy csak ki kell “provokálni”.

Ugyanakkor ezek az engem “aggódva” kérdező magyarországi KK szellemiségű emberek attól tartanak, hogy tönkreteszem ezt a projektet, míg ők a saját oldalaikon kőkemény, nemegyszer uszító aktuálpolitikai videókat osztanak meg. Érdekes.

A nemzetközi “Kulturális Kreatívok – a Forradalom” című filmemben Peter Marry aktivista csodálatosan megfogalmazza, miszerint hagyni kell a politikusokat a munkájukat végezni, hiszen mi nem kívánhatjuk tőlük, hogy ők oldják meg a mi feladatainkat. Ők tegyék a maguk dolgát, mi ne harcoljunk ellenük, hiszen “úgyis ők tartják égve a villanyt”, mialatt mi képesek vagyunk felkészülni és felépíteni az új struktúrákat. Ez egy Hollandiában élő angol ember meglátása.

Mindeközben én bizonyos magyarországi Facebook megosztásaimmal próbálok vitát kezdeményezni, értsd: felkavarni a KK közösségi oldalakon a langyos állóvizet, mert úgy látom, hogy most az emberek (nemcsak Magyarországon) megpróbálják elnyomni, elkerülni azt, ami előtt állunk.

Pontosabban: legtöbben – ahogy most látom – csak az áhított pozitív végkifejletet tartják szem előtt, valamilyen oknál fogva elzárkózva a kemény és száraz tényekkel való szembesüléstől, a helyzet analízisétől. Nem akarnak a küszöb el lépni, nemhogy átlépni azt.

A legtöbben még mindig alszanak, rózsaszín ködben édesdeden.

Ez az én meglátásom sokféle helyzet és ember ismeretében.

Nálam sokkal okosabb, tapasztaltabb emberek rendszeresen és pontosan elmondják, hogy mire számíthatunk az előttünk álló öt évben, majd azután… Nem véletlenül szólaltattuk meg őket meg a KK Net-tv kísérleti adásaiban is. Bernard Lietaer, Rosta Gábor és nemzetközi filmünk szinte valamennyi szereplője szájából elhangzik az, amit sokan még a KK-ak közül sem akarnak meghallani.

Valószínűleg azért is, mert mindez kellemetlen, mert félnek szembesülni, mert tudják, hogy igaz, de nincs még erejük és bátorságuk végiggondolni, inkább lenyomjak a tudatalattijukba. Az engem kritikával illetők nem akarják látni, hogy mi a célom azokkal a kényesebb témákkal, melyekre megpróbálom felhívni a figyelmet.

Persze vannak olyanok is, akik mindezt megértik és reagálnak is.De csak nagyon kevesen merik kimondani azt, amire a fenti sorokban is utaltam: hogy bizony sötét, nagyon sötét idők jönnek. Ennek tudatában kell lennünk, hogy lépni tudjunk. Nem szabad becsapnunk magunkat, nem lehet átugrani az útnak ezt a részét, bár sokan így gondolják.

Utóbbiak azzal áltatják magukat,  hogy happy and lesz a vége, mint az amerikai filmeknek, mert valami csoda fog történni. Azokat, akik így gondolkodnak, illetve reménykednek, ki kell józanítanom: ez nem így működik.

Válaszúton vagyunk.

Vagy megtaláljuk magunkban az erőt és bátorságot, és képesek leszünk tekintetünket felemelve a szellemi principiumot felismerni, meglátni, amire  2000 évig nem voltunk képesek, és ezzel együtt világos, előítéletmentes gondolkodással válaszolni a mostani kor kihívásaira, mindezt együtt, szilárd morális alapokon, bizalommal(!). Nos, ha ezeket nem leszünk képesek megtenni, akkor elbukunk, és ennyi volt. Vége.

“Amíg az emberi munkaerő nem kerül ki a költségtényezők köréből, amíg a magántulajdon nem alakul át használati tulajdonná, amíg a tulajdon monopolizálása révén nem szűnik meg a hatalomgyakorlás, amíg nem terjed el a biogazdálkodás, amíg a pénz árukarakterének megszüntetése révén nem nyeri vissza csereeszköz jellege, amíg az emberi méltóságukat elvesztett bérmunkások nem lesznek képesek a saját kreativitásukat szabadon kifejtő individumként egy új művészetet elindítani, –  már Beyus is megmondta, hogy “Minden ember művész” -, addig ne várjunk semmiféle változást, mert csak egy még embertelenebb új struktúrát fognak velünk visszaépíttetni az összeomlás után.”

Amíg az embereknek nem lesz meg a bátorsága, hogy elmenjenek a küszöbig, hanem annak megkerülésvel szeretnének egy illúziókra épülő világba menekülni, addig csak rosszabb lesz mindenkinek, és a vége már nem kérdés. Ha a mostani tarthatatlan helyzetből nem születnek szabad iniciativák és azokat, melyek már megszülettek és próbálják szárnyaikat bontogatni, ráadásul ezeket a magukat KK-aknak tartó / nevező egyének (is) a tudatosság hiányában folyamatosan lerombolják vagy próbálják lerombolni, vakságukat, démonaikat fel nem ismerve, akkor nincs esélyünk.

Néha jól jönne a nagy világmegváltó hangoskodóknak egy kis szerénység és alázat, legfőképpen pedig türelem. Türelemmel és bizalommal időt és lehetőséget adni azoknak, akik tesznek és alkotnak. Mert ezek hiányában más erők játékszereivé válunk, és az ő győzelmüket segítjük elő.

Akkor pedig…

Fogel Frigyes

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s