Karácsony első napja…

Belenézek a netes hírportálokba, mi szépet hoznak az ünnep kapcsán. Most írjam, hogy nem csalódtam? Az origo, az index es a többiek vezető hírként tálalják, hogy a New York Times egy teljes évig tartó hivatalos felmérést készít Magyarországon, az itthoni antiszemitizmusról.

A magyar antiszemitizmust kutatja a New York Times

Pár nappal korábban Schiff András – sok éve Londonban élő, világhírűnek titulált –  zongoraművész kirohanását visszhangozták a fentnevezett orgánumok az itthoni antiszemitizmusról, és arról, hogy mily kevés a civil kurázsi.

Az emberek félnek felemelni a szavukat az ellen, ami itt folyik, valamint azt is tudtunkra adta, hogy nem teszi be a lábát az országba… Így mondta. Aki nem hiszi, járjon utána:

Schiff András nem teszi be a lábát az országba

Kedves Bandi!

Akkor most én emelem fel a szavam egy-két polgári szóra. Kérdezlek én: ha nem teszed be a lábad az országba, honnan a ménkűből tudod, hogy mi is történik itt?

(Idekívánkozik Antal Nimród, a Kontroll című film rendezője szintén a közelmúltban adott nyilatkozatának egy kitétele: mivel jelenleg ismét nem Magyarországon él, ezért bizonyos belpolitikai, illetve egyéb, hazánkat érintő kérdésekben nem lenne tisztességes véleményét hangoztatnia.)

Bandi! Minek is lehetne minősíteni a BBC-nek adott interjúdban elővezetett sirámaidat, melyek által ismét kísérletet teszel szülőhazád és a benne élők lejáratására?! (Itt kell megjegyeznem, hogy legutóbbi külföldi útjaim során többször megesett, hogy félrevontak emberek, és óvatosan megpendítették a kérdést: te Frici, tényleg olyan borzalmas a helyzet Magyarországon?

Amikor USA-beli barátaim megtudták, hogy tizenöt év kintlét után újra itthon élek, valós aggodalommal kérték, meneküljek innen, ahol tombol a fasizmus (sic!)…
Ebből a sok féltő hangból kellett megállapítanom, bizony alapos munkát végeznek a lejáratókampány fizetett emberei. Miközben a hazainak leírt jelenségek szerte Európában jelen voltak, vannak és …?

A helyedben, Schiff mester, jobban tartanék a brit szélsőségesektől, vagy akár az USA-ban tevékenykedő náci mozgalmaktól, hiszen ezek a jogállamiság törvényei szerint nem korlátozható mozgalmak. Erről persze nem harsognak az “anti-hírek szerelmesei“.

A sajtó valódi szerepéről nyilván sokan megpróbáltak már teljes képet adni, kevés sikerrel. Persze, ha valaki venné a fáradtságot, és pontosan feltérképezné, hogy melyik orgánum milyen tulajdonban van, avagy éppen a komolyzenei világ haveri, etnikai és szexuális hovatartozás-alapú csoportjainak működési  mechanizmusát vizsgálná meg egy kicsit közelebbről (amit én sok évig közvetlen közelről tapasztalhattam), nos, igazi ismeretek birtokában talán már semmin nem csodálkoznánk.

Vajon min múlik, hogy minderről nem szokás(?), nem lehet(?) tabuk nélkül beszélni?

És miért csak ábránd, hogy a BBC híres etikai kódexe alapján meghallgattassék a másik fél is? Schiffen kívül sok-sok művész él még Magyarországon, aki nem menekült el, sőt… De brit földről is kapásból tudnék ajánlani pár embert, Norman Lebrechtet például aki jó tíz éve – ott, Nagy-Britanniában – le merte írni, mi is az a kotta.  A könyv címe: Who killed the classical music?  – Ki ölte meg a klasszikus zenét?

A magam nevében bátran kijelenthetem, hogy másfél éve, amióta ismét itthon élek, és az országot járom, mindenütt tapasztalom, hogy egyre nagyobb és minőségibb civil mozgás van, nagyon sokan új utakat keresnek, új közösségeket, gazdasági és kulturális formációkat építenek, … jó itthon lenni … ahogy jó adott esetben Londonban, Madridban, New Yorkban stb.

A fenti benyomásomat minden szónál jobban támasztja alá a Kulturális Kreatívok világjelenség, amely megállíthatatlanul növekszik, s mint ilyen, a legvilágosabb cáfolata a fentebb jelzett minőségű világmédia sugallatainak.

Az igazán nagy dolog az lenne, ha egyszer Schiff mester és barátai, a New York Times-felmérésre utasítást adó médiaguruk stb. meglátogatnának minket, civileket, és játszanának nekünk is, amúgy isten igazából, civil kurázsiból… örömzenét, akár ingyen is, vidéken is, sőt szomszéd testvéreinknek is… zsidóknak, sváboknak, szerbeknek, erdélyieknek, románoknak, pártállásra való tekintet nélkül, csak a zene öröméért.

Végezetül minden kedves barátomnak, munkatársamnak, valamint ellenségeimnek – ha vannak –  boldog új évet kívánok! Hajrá Kulturális Kreatívok! Hajrá Közép-Európa!

Fogel Frigyes

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s