Képviselet – KŐRÖSI ÁKOS

A jelen kor politikai életének torzulásai összezavarják az embert, eltakarják szemünk elől a demokrácia eredeti impulzusát, és így tévedésekben élünk a “képviselők” valódi szerepével kapcsolatban is.

Az első tévhit:

“A képviselőt azért választották meg, mert okosabb a választóknál.”

Valóban voltak korok, amikor a közösségek vezetőinek okosabbnak kellett lenniük, és okosabbak is voltak, mint az általuk vezetettek. Gondold csak végig, a brahmanáktól, mágus főpapokon, a fáraókon át, egészen a még némileg beavatott királyokig… bölcs vezetők, írástudatlan népek. Egyszerűen belátható, hogy korunkban ez már nem így van, és nem is kell így lennie. Képviselőink nem okosabbak mint mi magunk, és mindenkinek megvan a magához való esze. Senkit nem azért választottunk meg, hogy helyettünk okosabbat gondoljon, mint amilyen gondolatot mi el tudunk gondolni, vagy helyettünk okosabb véleményt formáljon, mint ami véleményt mi ki tudunk alakítani.

Gondoljuk végig, ha nem okosabbak, és nem is azért választottuk őket, hogy helyettünk gondolkodjanak, és döntsenek, akkor ennek a nyilvánvaló ténynek milyen következményei vannak? Temérdek! Csak elkezdem, ahol már ma tovább lehet lépni:

– Ne kérdezzük politikusainkat arról, hogy mi az ő véleménye, mert ezzel azt sugalljuk, hogy az számít. Nem számít, nem az okosságáért választottuk meg.
– Ne posztoljuk, ne idézzük, ne filmezzük őket, ne érdekeljen minket, hogy melyik politikus mikor mit mondott, mert ezzel megtévesztjük őket – és magunkat is -, mert azt sugalljuk, mintha lenne bármi jelentősége is, hogy okosat gondolt-e, szépet mondott-e, vagy éppen butát.
– Ehhez – többek között – az kell, hogy mi ne nézzük őket! Ne tartsuk el, ne tartsuk fenn a politikusok celeb-piacát!
– Gondolkozzunk! Ez a kulcs! Kérdezzünk rá minden szokásunkra, hogy még ma is igaz-e az, amit teszünk! Mit miért teszel, mondasz, írsz, osztasz meg?
– Járjunk elöl példával: Engedjük meg magunknak a vélemények sokszínű szabadságát és a “versenyt” a kultúrában! Ez itt rendben van! Bárki elgondolhat, leírhat, kinyilváníthat, taníthat bármit, bárkinek, legfeljebb üres marad a kiállító terme, színháza, iskolája, egyháza… Légy nyitott másokra, sohse lehet tudni, melyik bukott, elutasított kezdeményezésből lép elő majd a következő Bartók Béla, József Attila, Csontváry, Hamvas, stb…
– Folytasd, hol tudod Te átalakítani szokásaidat, melyek ebből a tévhitből erednek!

A második tévhit:

“A képviselők nagy hatalmú, gazdag emberek, akiknek nagyon jó életük van.”

Az első tévhit tisztázásából evidensen következik, hogy ha nem okosabbak nálunk, akkor mindenfajta központosító törekvés, mindenfajta autoriter döntés, mindenfajta politikai beavatkozás a kultúra és a gazdaság folyamataiba csak káros tud lenni, teljesen függetlenül annak tartalmi megfelelőségétől. Ma már nincsenek beavatottak, akik helyettünk gondolkodhatnának! Kevesebb emberben bizonyosan kevesebb a bölcsesség, és még kevesebb a releváns tapasztalat: a kultúrát a kultúra művelőinek, a gazdaságot a gazdaság szereplőinek kell vezetniük.
Valójában minden ember egyenlő, jogilag. Ez az állítás minden modern alkotmányban előkelő helyen szerepel. Egyik embernek sincs a másik felett hatalma, származástól, vagyoni helyzettől, nemtől, stb. függetlenül. Ez ugye nem volt mindig így, de most már így van, érdemes lenne átállni erre gondolatilag: Egyik embernek sincs a másik felett hatalma. Illetve hát annyi van, amennyit önként átadunk neki a sajátunkból.

Képviselőnek nem könnyű lenni, ha jól csinálod, iszonyat sok munkával jár, kevés pénzért, sok lemondással, vállalkozásról, gazdagodásról szó sem lehet.

Ahol tovább lehet lépni:

– Nézd meg, milyen hatalmat adsz át magad felett az orvosodnak, ügyvédednek, könyvelődnek, főnöködnek, képviselődnek, bármely intézményrendszernek! Mikor találkoztál utoljára a képviselőddel? Ismered egyáltalán? Tudja mi a Te akaratod, aminek a képviseletével megbízod?

A harmadik tévhit:

“A képviselők felelősek a gazdagodásunkért, a GDP-ért, felelősek a közös erőforrások elosztásáért.”

Jajj, nem.

A képviselők elsősorban nem is a gazdaság szereplői, hanem a jogi szféráé, ők politikusok. Nem dönthetnek olyan dolgokról, melyekhez nem is értenek, és nem állnak benne nyakig. Ilyen mandátumot én bizonyosan nem adtam nekik. Egy közösség gazdasági jólétéért nem a politikusok, hanem a gazdaság szereplői a felelősek.

Matematikailag könnyen bizonyítható, hogy egy zárt rendszerben – mint a Föld – a jólét annál magasabb, minél inkább testvériesen működik a gazdaság, és a gazdaság szereplői minél kevésbé önző módon, minél kevésbé maguknak tartanak meg minden jószágot. A gazdaság működésének keretet adó jogi életnek ebből a felismerésből lenne érdemes kiindulnia.

A ma oly divatos pályázatok mentén történő beavatkozás a gazdaságba felettébb káros. Minden pályázat az állam ügynökévé teszi a gazdaság szereplőit, felborítja a gazdaság logikáját, kizökkent a saját küldetésedből, és a könnyű pénz reményében többnyire felesleges, a piac számára használhatatlan árut állít elő.
Továbblépés lehet például,

– ha nem indulsz öncélú pályázatokon, nem lobbizol állami megrendelésekért, és cselekedeteiddel nem fogadod el, és nem támogatod az állam minden határokon túl történő növekedését, terjeszkedését, beavatkozását a gazdaságba, és kultúrába,
– önálló gazdasági egyesüléseket hozol létre, melybe a gazdaság helyi szereplőin kívül a kultúra képviselőit is meghívod, és egyre nagyobb felelősséget vállalsz szociális környezetedért,
– a gazdaság szereplőjeként nem bízod az államra a kultúra támogatását, hanem tanárok által vezetett, szabad iskolákat finanszírozol a régiódban.

A negyedik tévhit:

“Négy évente szavazunk.”

Ez önmagában egy külön írás lenne, erre most nem térek ki, a lényeg, hogy naponta szavazunk…

Ha nem azért választottuk meg a képviselőket, hogy gondolkozzanak helyettünk, hogy megmondják nekünk a tutit, hogy mit gondoljunk, tanuljunk és tanítsunk, hogy mi a tudomány, mi a művészet, és mi nem az, merthogy ezek éppenséggel a kultúra résztvevőinek a feladata lenne, a tanítóké, költőké, művészeké, papoké, és ha nem azért választottuk meg a képviselőket, hogy hogy hosszútávú stratégiai kérdésekben – legyen az katonai, politikai, vagy gazdasági kérdés – döntéseket hozzanak, vagy akár állásfoglalásokat tegyenek, vagy szövetségeket kössenek a megkérdezésünk nélkül, és kinyilatkoztassák, vagy befolyásolják, hogy szerintük mit is akarnak a magyarok, vagyis Te meg én, és ha nem azért választottuk meg a képviselőket, hogy diszponáljanak közös erőforrásaink felett, igazgassák a pénzügyeinket és felelősséget vállaljanak a mi gazdagodásunkért, merthogy ez éppen a gazdaság szereplőinek lenne a feladata,
akkor mire választottuk őket? Mi egy képviselő feladata?

Mit vállal hát?

Ebugattát!

Már csak megmondom, mi végett
Vállal képviselőséget:

Téged akar képviselni!

Meglepő fordulat, ugye? Nomen est omen: A képviselő képvisel.
Tegyük fel most a kérdést: Milyen ember, milyen lelkület szükséges ahhoz, hogy alázattal félretegye a saját véleményét, és szüntelen kitartással kikérje, megismerje szavazói véleményét, végtelen empátiával meghallgassa és megértse a vélemények sokszínűsűgét, és sokmillió individuális mikro-igazságot hosszú, türelmes és teljesen átlátható folyamatok mentén szeretetben egy mindenki által elfogadható közös megállapodássá egyeztessen? – A kérdésben ott rejlik a válasz, hogy ki is lenne jó képviselő.
Továbblépésként, mint coach, egy egyszerű módszert tudok javasolni Neked egy valódi képviseleti demokrácia előkészítésére, begyakorlására, amit Te is elkezdhetsz már holnap, a következő értekezleteden: Minden véleményed mögé, tedd oda, hogy ezt most miért mondtad! Mit ismersz már a saját biográfiádból, a saját szándékaidból, melyek alapján megformáltad véleményedet? Ki az, aki beszél?

(Esetemben például fontos lehet tudnod, hogy amit itt leírtam, az nem az egyigazság, csak egy ma 51éves ember véleménye, aki egyik ágról református lelkészek, másik ágról tudós-tanítók szülői vonulatába születtem, mely családban a művészetek jelenléte is erős volt. Így gyermekkorom óta foglalkoztat a tudomány-vallás-művészet meghasadt hármasságának újraintegrálása önmagamban. Ezért foglalkoztam sokat a nagy hagyományokkal, ahol ez még egyben lehetett. Gyermekeim vezettek rá, hogy rálássak az oktatási rendszer emberi természetet megerőszakoló, a jövőnket felemésztő gyakorlatára. Sokan vállaltak áldozatot, hogy magam is megélhessek igazságtalanságot, megalázottságot, és segítettek ezáltal abban, hogy elköteleződjek a kultúra szabadsága, az emberek közötti jogi egyenlőség, és a gazdaságban megteremtendő testvériség hármas princípiuma mellett.)

One thought on “Képviselet – KŐRÖSI ÁKOS

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s