„És nincs katonatiszt, aki lelője!”.

“… 1991 őszén az RMDSZ elnökség néhány tagja, hivatalos Budapestre szóló meghívást kapott a magyar kormány részéről, ahol a Parlamentben a vadászterem fölötti helységben fogadott minket Göncz Árpád köztársasági elnök és mindnyájunknak szólva (a delegáció tagja volt Szőcs Géza is), olyan felvezetéssel, hogy nem akar senkit sem megsérteni közülünk, mondta el azt amit akart.

Konkrétan, hogy ottlétünk idején, a nála tett látogatásunk kapcsán mi jutott eszébe. Két héttel azelőtt találkozott Václav Havellel, cseh köztársasági elnökkel. „Hosszú beszélgetés után azt mondtam Havelnek, hogy nagy szerencséje Magyarországnak Trianon, mert ezáltal nincs nemzeti kisebbsége”. Azután sorban kérdezett mindenkit, hogy ugye nincs megsértve ettől. A többiek ott ötöltek – hatoltak, hogy nem, megértik ők ezt, amit mondott.

Amikor hozzám került a szó, azt feleltem: mélységesen meg vagyok sértve, engem a szívem legmélyén érintett ez. Akkor többet hozzám nem szólt egy szót sem, hanem egyből a gyorsírásos feljegyzést vezető lány felé fordult: „Akkor ez nem kerül a protokollba.” Ezután röviden búcsúzott tőlünk. Közben mindenki felé fordulva: „Ugye ezzel nem mennek a sajtó elé?”. Engem is megkérdezett. „Én nem ígérek önnek semmit” – mondtam. Kimentünk ,ott volt a sajtó.

Három tévékamera előtt elmondtam az egészet. Soha sehol nem jelent meg…“

“…Hazamentem és olyan meggondolatlan voltam, hogy édesapámnak aki a II. világháborúban a budai vár védői közé tartozott és két hónapot harcolt az első vonalban, elmondtam az esetet. Ő magába roskadt, hosszú percekig nem szólt egy szót sem. Egy gesztussal elhárította, hogy én szóljak, vagy vigasztaljam, majd felém fordult és nagyon kitisztult arccal azt mondta: „És nincs katonatiszt, aki lelője!”. Ez volt a verdiktum.”

Az idén januárban elhunyt Borbély Imre, volt RMDSZ elnökségi tag poszthumusz életinterjú kötete a napokban jelent meg „Harc a nemzet érdekében” címmel.

Forrás: Lovas István blogja

Reklámok