Rudolf Steiner kijelentései 
a „jezsuitizmusról” – 
Szergej O. Prokofjev összefoglalója

Rudolf Steiner előadói életművében több helyütt is beszél arról, hogy korunkban a keresztény-rózsakeresztes beavatási út az egyetlen, amely megfelel a nyugati emberiség számára. Ennek az útnak egy olyan beavatás a célja, amely egészen különös kapcsolatban van az ember szabad akaratának fejlődésével. A keresztény-rózsakeresztes beavatás akarati gyakorlatainak legfőbb sajátossága kezdettől fogva abban állt, hogy „a lélek legbenső szentélyeként tartotta tiszteletben az ember akaratát”, tehát nem közvetlenül hatott az ember akaratára, hanem csakis „a szellem kerülő útján, a szellemen keresztül”. Ezért Rudolf Steiner nem akarati, hanem „szellemi beavatásnak” nevezte ezt az utat, amely ma az antropozófia formájában áll a nyugati emberiség rendelkezésére.

E keresztény-rózsakeresztes beavatás (s így az antropozófia) legnagyobb ellentétét „a jezsuiták akarati beavatása jelenti, amelyet Loyolai Ignác lelkigyakorlatainak végzése” által érnek el. E két beavatási út teljesen ellentétes irányokba vezet: előbbi a szabadság és szeretet legmagasztosabb krisztusi ideáljához, utóbbi viszont egy „isteninek” mondott külső tekintélynek való alávetettséghez és feltétlen engedelmességhez. Az egyik út Jézustól Krisztushoz vezet, míg a másik Krisztustól „Jézus”-hoz, aki emberi egyeduralkodóként, zsarnokként jelenik meg. A jezsuiták iskolázási útja tehát úgy viszonyul a mai emberiség számára megfelelő beavatási úthoz, mint egy ahrimáni „árnyék-ellenkép” (GA 346, 1924. szeptember 9.).

Az elhangzottakból világossá válik, hogy azok az okkult erők, melyek a jezsuita rend mögött állnak, az antropozófiával homlokegyenest ellentétes célokat követnek a Földön és a szellemi világban is, és az antropozófia számára nem lebecsülendő, igen komoly veszélyt jelentenek. S ez az oka annak, hogy Rudolf Steiner – különösen ezoterikus összefüggésekben – miért szólította fel az antropozófusokat újra és újra belső éberségre ezzel kapcsolatban.

A következőkben éppen ezért összefoglaljuk Rudolf Steiner legfontosabb, ám korántsem az összes kijelentését a jezsuitizmusról.
Tudomásunk szerint Rudolf Steiner egy manicheizmusról szól előadásában beszélt először a jezsuitizmusról, az általa vezetett Ezoterikus Iskola kultikus tagozatának keretében:
Az augustinizmus és manicheizmus közötti ellentét. A „katolikus egyház harca a templomos lovagok, a rózsakeresztesek, az albigensek, a katharok és í. t. ellen. Őket mind eltüntették a külső fizikai síkról, de lelki életük tovább működik.” A jezsuitizmus (augustinizmus) és a szabadkőművesség (manicheizmus) közötti küzdelem. Előbbiek mind tudatában vannak e küzdelemnek, utóbbiak közül csupán néhányan. A két áramlatnak hasonló beavatási fokai vannak, de egész más irányba tartanak. Az egyházon belül a jezsuitizmus képviseli a beavatási princípiumot. (GA 93: A templomlegenda és az aranylegenda, 1904. november 11.)

A jezsuita rend számára a világ feletti uralom a tét. (GA 93, 1905. november 23.)

A jezsuita rend a Mária-kultusz ellenében hat: a férfi princípiumot képviseli. (GA 93, 1905. október 23.)

A jezsuitizmus csak a keresztet képviseli a rózsák nélkül, vagyis a halált – feltámadás nélkül. (Uo.)

A jezsuitizmus révén hatalmas az eltévelyedés a szellemi életben. A jezsuitizmust a Jézus-princípium veszélyes túlértékelése jellemzi. Közvetlenül akarja befolyásolni mások akaratát (figyelmen kívül hagyja a szabadságot). Semmi köze a pünkösdi eseményhez. A pusztában a harmadik kísértésnek esett áldozatul: a jezsuitizmus számára Jézus e világ királya, a föld uralkodója. A jezsuitizmus teljesen ellentétes a rózsakeresztességgel („aligha létezik nagyobb ellentét az utóbbi évszázadok kulturális fejlődésében, mint a jezsuitizmus és a rózsakeresztesség közötti ellentét”). A jezsuitizmus nincs tekintettel az ember értékére és méltóságára. A jezsuita elem támadja a keresztény misztikát és a rózsakeresztességet. A jezsuiták lelkigyakorlatok által megedzett akarata képes leküzdeni a szellem működését. (GA 131: Jézustól Krisztushoz, 1911. október 5.)

A nyugati páholyok és a jezsuiták vezető testületei 1802 januárja óta bizonyíthatóan együttműködnek: gonosztettet követtek el Kaspar Hauser ellen, küzdelmet folytatnak az ellen, hogy Közép-Európa betölthesse szellemi feladatát, és világuralomra törnek. „Mivel nem kívántak lemondani hatalmukról és hatalmi törekvéseikről, ezért nem hagyhatták, hogy a Közép felébredjen. (…) A világnézeti és szellemi kérdések kizárólag a jezsuiták kezébe kerültek, a gazdasági ügyek pedig az anglo-amerikai páholyok, a nyugati páholyok kezébe. Terveik azonban újabb és újabb tragikus konfliktusokhoz és katasztrófákhoz vezetnek, mivel egyáltalán nem veszik figyelembe az embert és az emberi fejlődést.” (Rudolf Steiner Polzer-Hoditz grófnak, 1916. november)

A jezsuita prédikációk különös hatékonysága. Noha látszólag egymás ellenségei, és kölcsönös küzdelmet folytatnak egymással, valójában a jezsuiták vezetői titokban együttműködnek a szabadkőműves társaságok vezetőivel. Ennek az együttműködésnek a révén egy rendkívül hatékonyan működő eszköz áll rendelkezésükre, amely a legjobban szolgálja a jezsuiták céljait. (GA 167, 1916. április 4.)

A jezsuiták jogosulatlanul hatnak az ember asztráltestére. Példa: a paraguayi jezsuita állam leírása. (GA 167, 1916. május 9.)

I. Jakab [angol király] és Suárez, a jezsuita filozófus (1548-1617) ellentéte, mint az ahrimáni és luciferi impulzusok képviselői közötti ellentét. Sok minden származik Suáreztől, ami a történelmi materializmushoz és a marxizmushoz vezet. (GA 169, 1916. július 18.)

Ahrimáni erők által inspirálva a jezsuitizmus szembeszáll a gondolatszabadsággal. Az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszakban minden téren meg kell haladni a jezsuitizmust. A jezsuitizmus a tekintélyelv kialakítása és a pápaság hatalma révén folytat küzdelmet a tudati lélek ellen. (GA 168, 1916. október 10.)

A jezsuiták és a szabadkőművesek titkos együttműködése és szövetsége céljaik hatékony elérésére. (GA 173, 1916. december 9.)
A páli elvekre épülő déli reformáció helyett, melynek Raffaellótól kellett volna kiindulnia, de visszaszorították, és a jezsuitizmust ültették a helyébe. (GA 292, 1917. október 5.)

A jezsuitizmusnak sokkal nagyobb a befolyása, mint azt általában gondoljuk. A jezsuitizmus célja, hogy az embereket visszatartsa az érzékfeletti világtól. Módszere, hogy élesen elválasztja egymástól az egyházi tanítást és a természettudományt (a hit és a tudás szétválasztása). A jezsuiták megpróbálják „szocializálni” az emberek félelmét a szellemi világtól. Egyedül akarják intézni a szellemi dolgokat az emberek számára. A jezsuiták tézise: csak a katolikus egyház és a Szentszék kezelheti a „szellemi javakat”. (GA 181, 1918. július 30.)

A két áramlat: az amerikanizmus és a jezsuitizmus együttműködik egymással. Bennük kell keresnünk azokat az erőket, amelyek „a mostani katasztrófát (az első világháborút) előidézték”. Korunk három romboló, pusztító áramlata: az amerikanizmus (a nyugati páholyok), a jezsuitizmus és a bolsevizmus. (Uo.)

A jezsuita rend célja: a Krisztus elleni küzdelem és egy hamis Jézus-kép felmutatása, ahol Jézus az emberiség zsarnokaként jelenik meg. (GA 181, 1918. augusztus 6.)

A jezsuitizmus és az amerikanizmus belső rokonságban van egymással. Az ember amerikanizmus általi démonizálása csak a jezsuitizmus támogatásával lehetséges. (GA 183, 1918. augusztus 19.)

A jezsuitizmus arra törekszik, hogy Krisztus megértésének minden lehetőségét meghiúsítsa. Ezért küzd kitartóan a krisztológia ellen. Támadások az antropozófia és Rudolf Steiner ellen a Stimmen der Zeit [A kor hangjai, Az idők szava] című jezsuita folyóiratban. (Uo.)

A jezsuitizmus luciferi eleme előmozdítja az ahrimáni-materialista tendenciákat az emberekben: ahrimáni hatásra az ember bénulttá válik (a [nyugati, szabadkőműves] páholyokban éppen fordított a helyzet: ott az ahrimáni szellemek segítik a luciferi elemet). (GA 184, 1918. szeptember 22.)

A jezsuiták szerint a szellemi világgal közvetlen kapcsolatba kerülni – az ördögtől való. (Uo.)

A jezsuiták azért küzdenek az antropozófia ellen, mert tudják, hogy az antropozófia az igazságot adja hírül Krisztusról. (Uo.)

A jezsuita Zimmermann a Szabad Waldorf-iskola ellen. „Mindent figyelemmel kísér, ami nálunk történik.” Az antropozófusok soraiban egyfajta aluszékonyság uralkodik ezzel kapcsolatban. (GA 195, 1920. január 1.)

Az antropozófiai írások 1919. júliusi egyházi elítélése nyomán a jezsuiták az antropozófia elleni harcra buzdítanak. (GA 196, 1920. január 17.)
A jezsuiták most küzdelmet folytatnak a szellemtudomány ellen. Nem lehet őket megtéríteni vagy érvekkel meggyőzni. Mások érveit használják fegyverként a szellemtudomány ellen. Meg akarják kaparintani a szellemtudomány által hozott érzékfeletti igazságokat, és a saját magukénak akarják őket feltüntetni (éppúgy, mint a nyugati páholyok). Fel kell világosítani erről az embereket. (GA 266/3, 1920. február 17-ei ezoterikus óra)
Korunk három rossz, gonosz beavatási irányzata: az anglo-amerikai páholyok, a jezsuitizmus és a leninizmus. Az előbbi két irányzatban tudják, hogy az antropozófia az igazságot hirdeti a Krisztus- misztériumról és a szociális élet hármas tagozódásáról. Ezért „szövetkeztek az antropozófia elpusztítására”. (GA 197, 1920. június 13.)

A jezsuiták gyűlölete és harca az antropozófia és Rudolf Steiner ellen a Jézustól Krisztushoz című ciklus után kezdődött. (GA 197, 1920. július 30.)
A jezsuiták egy olyan szellemi lényt követnek engedelmesen, akit ők „»Jézus«-nak kereszteltek el”. Ennek a lénynek köszönhetik rendjük hatékony működését. A jezsuiták nem az igazságot védelmezik, hanem ennek a lénynek az érdekeit. Számukra ebben a harcban „minden eszköz megengedett”. „Az antropozófiának egy másik lényt kell követnie az emberiség üdvéért.” (Uo.)

A jezsuitizmus a szellemtudomány szöges ellentétét képezi, mivel minden eszközzel azon dolgozik, hogy meghiúsítsa a tudomány és a hit közti szakadék áthidalását. Egyrészt támogatja a materialista tudományt, másrészt az embereknek az érzékfeletti világhoz való hozzáférését „a hit tompa impulzusára” kívánja korlátozni. A jezsuiták szerint „az emberi tudásnak meg kell állnia az érzékfeletti világ határán”. (GA 197, 1920. szeptember 21.)

„A szellemi megismerés tagadásában a legszélsőségesebb kommunisták végül is teljesen egyetértenek a jezsuitákkal.” (GA 198, 1920. április 3.)

„Azok mögött, akik bennünket támadnak, több értelemben is a jezsuitizmus áll. Korunkban az a legkárosabb, legártalmasabb, hogy oly keveset törődnek ezekkel a tényekkel.” (GA 198, 1920. május 30.)

A jezsuita rendet azért hozták létre, hogy a tudati lélek korának
hajnalán a leghatékonyabban tudjanak hatni a hívők lelkére. (GA 198, 1920. június 3.)

A jezsuita rend XIV. Kelemen pápa általi feloszlatása 1773-ban, és VII. Pius pápa általi visszaállítása 1814-ben. (Uo.)

A jezsuiták mint az ember [testre, lélekre és szellemre való] hármas tagozódásának ellenségei, és a 869-es konstantinápolyi zsinat védelmezői. (GA 198, 1920. június 6.)

A jezsuita rend Loyolai Ignác általi megalapítása „a szellemi világból kiinduló erőteljes impulzusok hatására” történt. (Uo.)

A jezsuiták arra törekszenek, hogy a világ ne tudja meg az igazságot (lelkigyakorlataik révén végzett) okkult iskolázásukról. Ez lepleződött le a Jézustól Krisztushoz című ciklusban, amely nem sokkal később a jezsuiták kezébe került. (Uo.)

A jezsuiták a 18. század végétől „egészen napjainkig tartóan” „beszivárogtak” a szabadkőműves páholyokba, s ott elfoglalták azokat a magas fokozatokat, amelyeket ők maguk hoztak létre. A jezsuiták e magas fokú szabadkőműves páholyokban tevékenykednek. Azóta ezekben a páholyokban többnyire „színtiszta jezsuitizmust” találunk. (GA 198, 1920. július 3.)

Mivel a jezsuiták és a szabadkőművesek látszólag egymás ellenségei, ezért könnyű megtéveszteni az embereket a valódi helyzettel kapcsolatban. (Uo.)

Előfordulhat, hogy az emberek Luciferben vagy Ahrimánban hisznek, de a „Jézus” vagy „Krisztus” nevet adják nekik. Például: a jezsuiták egy bizonyos lénynek a hívei, akit ők „Jézus”-nak neveznek. (GA 199, 1920. augusztus 6.)

„Európában fordul a jezsuitizmus a leghevesebben az antropozófia ellen.” Katolikus-jezsuita körök megpróbálják „elpusztítani a szellemtudományt”. Példa: [Max] Kully, a jezsuita befolyás alatt álló arlesheimi plébános. (Uo.)
A jezsuiták teljes összhangban vannak a világegyetem materialista értelmezéseivel. Azáltal akarják védelmezni a 869-es [konstantinápolyi] zsinat befolyása alatt kialakult római katolikus vallást, hogy a külső, hivatalos tudományt a materializmus szintjén tartják. (GA 201, 1920. május 8.)

Loyolai Ignác és a jezsuitizmus a 869-es [konstantinápolyi] zsinat és a szellem eltörlésének következményei. (GA 200, 1920. október 23.)

Egy Goethe-ellenes jezsuita könyvről. (GA 201, 1920. május 16.) Friedrich Rittelmeyer kérdése nyomán Rudolf Steiner közli, hogy Friedrich Schillert „jezsuita illuminátusok” mérgezték meg. (1921)

Friedrich Rittelmeyer kiadatlan feljegyzései között fennmaradt egy Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetése Schiller idő előtti halálának valódi okairól: A templomosokról és vezetőik elpusztításáról beszélgettünk. Ezután Dr. Steiner „elkezdett Schiller haláláról beszélni. Ekkor (1921-ben) hallottam először az ő szájából, hogy Schiller mérgezés áldozata lett. Ellenvetésemre, miszerint Schiller tüdőbajos volt, Dr. Steiner azt felelte: igen, de azzal még sokáig elélhetett volna. (…) Megkérdeztem, hogy akkor ki mérgezte meg Schillert: jezsuita illuminátusok – hangzott a válasz.” (Lásd Szergej O. Prokofjev: Das Rätsel des Demetrius [Demetrius rejtélye], 141. o.)

A katolicizmus az újkorban a jezsuitizmust idézte elő (Krisztus- megismerés helyett Jézus-megismerést), ahol „Jézust” – a 869-es [konstantinápolyi] zsinat dogmájának értelmében – egyfajta „uralkodóként” fogják fel. A jezsuiták számára „Jézus” csupán testtel és lélekkel rendelkezik, s utóbbinak vannak szellemi tulajdonságai is. (GA 203, 1921. február 6.)

A lelkigyakorlatok során a jezsuiták nem az imaginációból, hanem az akaratból kiindulva dolgoznak, e [lelki]gyakorlatok által serkentik a gondolkodásukat. A jezsuiták lelki élete teljesen más, mint a többi emberé (pl. nem idegeskednek), s így éberebben tudják figyelemmel kísérni a világban zajló eseményeket. Egy példa: egy jezsuita elismerően ír Leninről és az (1919-es) oroszországi fejleményekről. (GA 204, 1921. április 29.)
A katolikus egyházban a jezsuiták gondoskodnak arról, hogy az emberek a 869-es [konstantinápolyi] zsinat értelmében ne jussanak el a szellemhez (az érzékfeletti ismeretekhez). Azért támogatják és fejlesztik a materialista tudományt, hogy aztán elmondhassák: a tudománynak nem tiszte megítélni azt, hogy Krisztus a római Szentszékre ruházta a szellemi javak képviseletének jogát. (GA 342, 1921. június 16.)
A katolikus ifjúsági mozgalom a rendezvényein ugyan felléphet a jezsuitákkal szemben, de hogy kik ellen, azt mégis egy jezsuita atya szabhatja meg. A jezsuiták így „maguk jelölhetik ki ellenfeleiket”, s ezáltal igen eredményesen viszik bele az ifjúsági mozgalmat a jezsuitizmusba. Így volt ez Rudolf Steiner ifjúkorában és ma is így van (1921). (GA 217a, 1921. szeptember 8.)

Rudolf Steiner kérésére Claus von der Decken a Keresztény Közösség
jövendő papjainak felolvassa Rudolf Steiner két korai előadását, melyet az Ezoterikus Iskola kultikus tagozata számára tartott: az egyik az 1904. november 11-ei előadás a manicheizmusról, melynek végén a jezsuitákról van szó. Rudolf Steiner másnap mutatja be először az emberszentelő szertartást. (1922. szeptember 7.; GA 344, 13. o.)

A délről észak felé terjeszkedő katolikus-jezsuita áramlatot rendellenesen fejlődő (visszamaradott) arkangyalok inspirálják. (GA 222, 1923. március 17.)

„Bizonyos körök részéről voltaképpen éppen ettől a (Jézustól Krisztushoz című) ciklustól kezdődött az antropozófiával szembeni ellenségeskedés.” Az ebben a ciklusban kifejtett igazságokat „egyfajta ezoterikus kötelességérzetből hoztam nyilvánosságra.” (GA 224, 1923. május 7.)
Egy új kultuszra (a Keresztény Közösségre) irányuló kérdés által Ábel fiai rátaláltak Káin fiaira (megtalálták az utat Káin fiaihoz). Ez váltott ki a külvilágban heves ellenségeskedést az Ábel- és Káin- fiakból, vagyis a jezsuitákból és az okkult, titkos társaságokból. Ezért gyújtották föl és pusztították el a Goetheanumot. (GA 265, 1923. május 18. vagy 20., kristianiai [oslói] ezoterikus óra)

A két áramlat (a jezsuitizmus és a szabadkőművesség) egyszer összefogott, közös nevezőre jutván „a Közép áramlatával (az antropozófiával) szembeni gyűlöletükben. E két, amúgy ellenséges irányzat megegyezésének és szövetségének eredménye a János- épület (a Goetheanum) pusztulása volt”. (GA 265, 1923. május 27., a Wachsmuth-Lerchenfeld-csoport számára tartott ezoterikus óra)
Rudolf Steiner beszél arról, hogy „teljesen rejtett módon működtek közre Schiller hirtelen halálában (okkult eszközökkel segítették elő a költő idő előtti halálát)”! Goethe megsejtette ezt. (GA 310, 1924. július 18. – Ez az egyetlen utalás erre a gonosztettre egy nyilvános előadáson.)
Loyolai Ignác később [Emanuel] Swedenborgként testesült meg újra. (GA 240: a hatodik „Karma-kötet”, 1924. augusztus 24.)

Loyolai Ignác „tisztán materiális módon, akarati gyakorlatok által kívánta képviselni a földön Jézus ügyét”. Ez a célja a jezsuita rendnek, „amely a kereszténységet többnyire lesüllyeszti a földi-materiális világba”. A [jezsuita] rend legfőbb szabálya a pápának való feltétlen alávetettség és engedelmesség. (Uo.)
A jezsuiták akarati gyakorlatai „árnyék-ellenképei” annak, amit a Keresztény Közösség papjainak az Apokalipszissel való elmélyült munka során kell kifejleszteniük magukban. (GA 346: a „kései Apokalipszis-ciklus”, 1924. szeptember 9.)

A jezsuiták „ma ahrimáni értelemben működnek (ahrimáni szellemben tevékenykednek)”. (Uo.)

Az embereket olyan alaposan kellene tájékoztatni a jezsuitizmus céljairól, mint amilyen tájékozottak maguk a jezsuiták – s akkor ártalmatlanná válnak. Az antropozófusok soraiban egyfajta aluszékonyság uralkodik ezzel kapcsolatban. (GA 184, 1918. november 13.)

Az összeállítás Szergej O. Prokofjev és Christian Lazaridès Der Fall Tomberg (Anthroposophie oder Jesuitismus) [A Tomberg-ügy (Antropozófia vagy jezsuitizmus)] című kötetének 2., jelentősen kibővített kiadásában jelent meg (1996).

Rudolf Steiner halálának 88. évfordulójára fordította és magyar nyelven közzéteszi: Korcsog Balázs
forrás: Novalis.hu

Reklámok

Hajnalban…

Évekkel ezelőtt amikor a Kulturális Kreatívokról készült filmjeim elég nagy hullámokat vetettek itt Közép-Európában, sok ember keresett meg személyesen itthon és külföldön és a beszélgetések közben sokszor furcsa tapasztalásokat élhettem át…

Amikor ezek az emberek Hamvas Bélát hozták szóba valamiért mindig elfogott egy kényelmetlen érzés…

Ma hajnalban megakadt a szemem egy levélrészleten…

Hamvas Béla özvegye Kemény Katalin írta Jókai Annának:

“…Egyébként odakint lassan kialakul egy olyan Hamvas Béla-kép, amihez nekem aligha van közöm -és neki se…”

(Fogel Frigyes
producer – független filmes)

Két írás a Világhelyzete Blogspot.hu oldalról…

Bill Warner: Miért erősebb az iszlám a kereszténységnél – Mohamed útja a dzsihád útja

Teljes cikk: VILAGHELYZETE BLOGSPOT

“Sok cikkben foglalkoztam már eddig is az iszlám és terrorizmus összefüggéseivel, a bevándorlás és a migráció eszközként való felhasználásával, de a dzshihád-nak – a kafírok (azaz ellenünk) folytatott háborúnak – a mozgatórugóival…

Újra Bill Warner kutatóhoz fordulok, hogy segítsen a megértésben. A magyarra fordított és feliratozott összefoglalóját szeretném megosztani veletek, de mindenképp ajánlom a korábbi VilagHelyzete cikkek elolvasását is az iszlám valódi természetéről, amit minden muszlimnak követnie kell, ha ‘jó muszlim’ szeretne lenni…. (SBG Buddha-VilagHelyezet saját megj.)

Ez az út Mohamed útja. Mohamed útja viszont a dzsihád útja.

A keresztényüldözés mindennapos sok iszlám országban. Naponta ölnek meg keresztényeket vallási hovatartozásuk miatt. Bár Ferenc pápa mentegetni próbálja a gyilkosokat: “Nem szeretek az erőszakos iszlámról beszélni, mert (…) vannak erőszakos keresztények (is)” – mondja, de nem lehet a kettőt összemosni.

Mohamed a dzsihádot hirdette, élete utolsó kilenc évében havonta követett el erőszakos tetteket. A muszlim kötelessége pedig a szunnát, Mohamed példáját követni például üldözni a káfirokat.
Ha egy keresztény megöl valakit megszegi a törvényt.
Ha egy muszlim megöl egy keresztényt, beteljesíti azt.

Miért erősebb az iszlám a kereszténységnél – dr. Bill Warner iszlámszakértő matematikus videója, a Politikai Iszlám Tanulmányok Központja Magyarország fordításában.”


 

Íme a hírhedt eltitkolt “MNB Műhelytanulmányok”, avagy Magyarország adósságcsapdába kényszerítése – Befizetés vagy Ráfizetés az EU

Teljes cikk: VILÁGHELYZETE BLOGSPOT

“Magyarországra rengeteg pénz érkezik az Európai Unióból – halljuk sokszor….! Tényleg?

Az alábbiakban feltárt és sokak által mai napig ismeretlen (de inkább elhallgatott) tényt éveken keresztül nem lehetett a médiában kérdésként feltenni és még a Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése sem volt hajlandó közzétenni.. Kizárólag saját berkekben foglalkoztak a tanulmánnyal és a benne foglalt megdöbbentő tényekkel….

A tragédia az, hogy ez a teher a magyar gazdaságra fojtó béklyóként nehezedik….

Mai napig is néhány (tucat) milliárd dollárt az Államadósságkezelő Központ (utcakép itt https://goo.gl/iOWxHh ) (BP. I. ker. Csalogány utcai) minden évben pár gombnyomással átutal. >>>

“MNB Műhelytanulmányok”

A sokunk által tisztelt és elismert Dr. Drábik János jogász-publicista, közíró elmagyarázza, hogy vajon tényleg olyan sok pénzt kapunk-e az EU-pályázatok révén az Európai Uniótól, vagy többe kerül a hús, mint a leves és az egész helyzet valójában egy kormányváltástól-független, nemzetünk ellen felállított rendszerszintű probléma?
Sőt aki elolvassa a Magyar Nemzeti Bank tanulmányát, megértheti, hogy az egész már az ún. “rendszerváltás” előtt elkezdődött és azóta is nyögjük ennek terhét és következményeit”. KATT tovább: