Nálunk most lőnek…Nálatok nem. És ez továbbra is csak rajtatok múlik. Avagy Kellemes Húsvéti Ünnepeket! (A pokolból)

Fogel Frigyes szösszenete
http://www.FogelMedia.com
(Elnezest az ekezet hianyert, nincs magyar billentyuzet itt a sivatagban)

Egy ismerosomtol ma reggel kaptam egy uzenetet a neten. Epp volt tererom.
Igy szolt:
“Posztodra. Persze igaz. De! Amit a hazai kormányzat csinál az botrányosan hazug. A migráns kerítéssel értek csak egyet. Egyébként teljesen gátlástalanok és gerinctelen agresszív bunkók.”

Nehany gondolatot megprobalok lejegyezni mikozben a soforunkre varunk a stabommal…

Kedves …… azt hiszem ertem amit mondasz…

Szerintem ha otthon tovabbra is erzelmi kerdest csinalnak a dolgokbol akkor tovabbra is max egymast fogjak tonkretenni az emberek. Ez a szokasos narrativa mindenhol…

Szerintem a magyarorszagon tapasztalt jelenlegi hatalmi strukturak es annak viselkedesi formai barhol is jarok a vilagon mindenhol hasonloak.
(es nehez elbujni eloluk).

Ha az embernek a sorsa ugy hozza hogy kicsit jobban moge lathat a mozgasoknak es nem csak filmekbol vagy az akarmilyen sajto formatumokbol tajekozodik akkor megrazo felismeresekre juthat.

Az eddigi osszes filmjeimben vilagos praktikus peldakban bemutatjak a szereplok az alternativakat. (penzugyi, szocialis es a szellemi elet)

Viszont ezek a sajat tapasztalataim alapjan (es bekukkantva a paravan moge is) sajnos meg alig mukodnek.

Szinte mindenki mankokra tamaszkodik meg.
Masok gondolatrendszeret, politikai meggyozodeset, filozofiajat, vallasat szimpatiajat vagy antipatiajat az epp aktualis “divat” szerint probalja rahuzni az epp aktualis eletere, elethelyzetere.

Es az oly ahitott szabad kozossegek amikrol oly sokat papolnak sajnos meg nem mukodnek. Sehol.

Valoszinleg azert (is) mert az emberek mindenrol beszelnek, de onmagukkal nem hajlandoak “beszelgetni”, szabadon mankok, klisek es izmusok nelkul es az intelektualisan jeghideg, profi, kikezdhetetlen sokszor “tudomanyosnak” hivott gondolatrendszereik sem segitenek ebben nekik…

Mindenki mondja a “frankot”, mindenkinek mindenre van valasza, minden nagyon jol szol elsore, de amikor kozelebbrol megismerem az embereket akkor sajnos koszono viszonyban sincs a realitassal az ahogy elnek es amit kifele mutatnak, amirol beszelnek, amit tesznek.
Es most foleg a civil szervezetekrol, a kozossegi bankokrol, bizonyos iskolakrol stb beszelek… A Kulturalis Kreativokrol.

Sokfele jartam, a legmagasabb tarsadalmi koroktol egeszen az alapokig lattam amit lattam.

En mar nem tudok mit kezdeni azzal amit irsz mert nalam sokkal jobban elmondta az egyik filmemben Peter Marry egy igazi civil, profi szervezetfejleszto Hollandiaban azt hogy hogyan erdemes viszonyulni az aktualis hatalomhoz es hogy hogyan erdemes epitkezni toluk fuggetlenul. Felfele.

Lasd itt az egyperces pelda klipp a sraccal: https://vimeo.com/205667292

Es mar Goethe mester is adott nekunk egy kulcsot amit talan jo lenne hasznalni…

„Egy ember magában semmit sem tehet, csak ha másokkal jókor összefog” (Goethe)

Marmint ha vannak ilyen emberek…

Szerintem mar/meg(?) alig vannak.

Legalabbis jomagam az eddigi tapasztalataim alapjan mar nem fognek ossze senkivel a hatralevo eletem soran. Sok volt a duma, sok volt a korites.

Persze ezek csak az en tapasztalataim es lehet hogy tevedek.

Jo nehany hatalmas koponyat is volt szerencsem megismerni az eddigi eletemben, es lattam hogy midegyik a sajat vagy masok brilians gondolat vilagainak a foglya. Kivetel nelkul.

Es a sors fintora soran volt alkalmam tobb olyan egyetemi tanart es muveszt is megismernem kulonbozo orszagokban, foldreszeken akik vegul kavehazakban felszolgalokkent vagy pl broker cegek irodajanak a takaritasanal kotottek ki, olykor egyedulallokent sajat gyerekeiket nevelve ehberbol.

Pedig “a dolog” egyszeru(bb) lehetne…

Ha egyszer talan felnovunk ahoz hogy kepesek leszunk sajat magunkat kepezni, tanitani, edukalni (fegyelmezni!) es nem a sok sok eve mar halott egyetemi stb strukturakat kovetve nekik/azoknak megfelelni akkor esetleg el fog indulni valami. Egyszer…

En azt nem tudom elfogadni hogy egy aktualis kormany stb. adott jo/rossz hatalmi strukturainak demonizalasaval erezzuk jol egymast es orjongjunk egyutt az utcan, mondjuk egymasnak a frankot, vagy csak egyszeruen barati tarsasagban duhunkben egyutt vedeljuk az alkoholt…

Nem.

Ha kepesek lennenk JO SZIVUEN, megertessel, toleranciaval, urambocsa valami szeretetfelevel a masik fel orjongeset vagy hulyeseget turelemmel kezelni, akkor esetleg valami valtozas elindulhat. Szerintem. Talan…

Vegezetul a tul hosszura nyult szossznetem befejezese keppen egy rovid tortenet a sok kozul ami par evvel ezelott magyarorszagon tortent velem:

Amikor hazakoltoztem 22 honapra hogy otthon probaljak valamit betenni a kozosbe (es hogy visszatelepuljek magyarorszagra kozel 20 ev tavollet /tekerges utan) azalatt az ido alatt hetente tobbszor sok-sok emberrel talalkoztam Budapesten az Angelika kavehazban.

Szamomra dobbenetes nevek (is) megkerestek es tettek kulonfele ajanlatokat hogy adjam el nekik vagy hasznalhassak a Kulturalis Kreativok filmprojektemet.

A brand-et..

De errol mar korabban is irtam.

(Van egy olyen erzesem hogyha most kozoluk neveket es szervezeteket ide leirnek akkor sokaknak elakadna a lelegzete… es a “magyar sajto” par napig csamcsogna a storyn) de lehet hogy tevedek…
Konyvet is irhatnek errol de (most) nincs kedvem ahoz hogy ismet megprobaljanak kicsinalni/levadaszni engem ahogy azt mar paran korabban megprobaltak velem, tobbszor is.
Amirol viszont meg eddig nem irtam publikusan:

Nem csak a budapesti dzsungelben voltak talalkozasaim…

Anno tobbszor lementem videkre is pl. az XY kozosseghez (ott viszonylag jo szemelyes kapcsolataim voltak par emberrel) es megkertem oket hogy hivjanak ossze egy kis csoportot, az ottani civileket, voltak koztuk antrosok is, waldorf szulok, programozok, zsenialis kozossegfejlesztok, stb mert szeretnek veluk beszelni…

Ezek az emberek (is) mar akkor is utaltak a magyar kormanyt, a politikusokat, az aktualis szisztemat.

A talalkozo megtortent: felajanlottam nekik hogy odaajandekozom a kozosseguknek az egesz KK magyarorszagi brand-et amit felepitettem az evek soran, (domainek, kozossegi oldalak, egy massziv szamu hirlevel lista stb.)

Ingyen.

Mondtam nekik hogy esetleg letrehozhatnank egy egyesuletet vagy alapitvanyt (kozosen) vagy amit ok jonak latnak mert hiszen mar profik voltak sok civil kezdemenyezes teren is es ez esetleg egy uj szintre emelheti a mar elinditott sikeres helyi kozossegi projektjeiket…

Ott, aznap 8 ora beszelgetes utan nem kaptam valaszt hogy erdekelne oket a dolog vagy sem…

Aztan kesobb kiderult hogy ok inkabb (tobbseguk) ahogy eddig is minden idejuket es energiajukat, tovabbra is az EU-s palyazatok irasara es megnyeresere forditjak.

A kapcsolatom aki megszervezte a talalkozot aznap este velem egyutt teljes megdobbenessel, egyutt setalva -jobban mondva- kovalyogva a kozeli parkban probaltuk analizalni a tortenteket es napirendre terni a dolog felett…

Hasonlo tapasztalataim voltak masutt is videken, az XYZ csoportoknal is amikor anno meglatogattam oket…

Mikozben persze legtobbjuk gyulolettol elfulo hangon beszeltek az aktualis hatalomrol.

???

Lehet hogy szerencsesebb lenne ha a tobbseg nem csipobol tuzelne / vadaszna le azokat az embereket es kezdemenyezeseket akik (meg nagyon kevesen vannak) es probalnak valoban uj impulzusokat betenni a kozosbe, hanem rogton rombolo kritikakkal es buta PLETYKAKKAL tonkretenni mindenkit?!

Mert ok itelhetnek, elitelhetnek, megitelhetnek?

Es ezek a szerencsetlen orjongok keptelenek a mai napig felfogni hogy esetleg nem csak kritizalni lehetne masok kezdemenyezeseit az osszes csetlesuk botlasukkal egyetemben es/vagy gorcsosen nyomni a lajk gombot erositve masok iteleteit plussz hulyesegeket osszehordani a netes feluleteken vagy a szemelyes eletben, hanem talan GONDOLKODNI is?
Mert az is lehet hogy legtobbunket ugy manipulaljak hogy eszre sem vesszuk mikozben egymast / masokat nyirunk az online feluleteken vagy a virtualis teren kivul egymas hata mogott. Vagy epp egymast hulyere lokdosve az utcakon…

……..

“Minden ember muvesz!” mondta egykor Joseph Beuys…

De jo lenne ha igaza lenne.

Szerintem nem a Magyar Kormanyt kene “nyirni” hanem egy kicsit onmagunkat.

-(Mea Culpa, Mea Maxima Culpa…Tudjak meg nehanyan manapsag hogy ez mit jelent?)-

Vagy legalabbis elgondolkodni buneinken igy az Unnepek alatt es talan egyszer megbocsatani?!

(Mar ha az ifjusag meg tudja hogy mi az hogy unnep es hogy milyen datumokat irunk ezkben a napokban.)

De mit is vegzalok en itt miutan mar oly sokszor megtortent velem hogy ertelmes emberekkel folytatott beszelgeteseim utan -(ellensegekkel is tobbszor leultem anno egy asztalhoz)- megprobalva oszinten, tetelesen valaszolni a tamadasaikra, gyanusitasaikra- minden alkalommal egy kis ido elteltevel kenytelen voltam belatni hogy mindenki gorcsosen ragaszkodik a fixa ideajahoz es ugyanigy egymast gyulolve vagy utalva tovabbra is sajat klikkjeik langymeleg pocsolyajaban rohasztjak magukat es kozosseguket (orszagukat).

De nem baj. Igy tanulunk.(?) Vagy max beledoglunk.

Innen a sivatagbol javaslom azoknak akik voltak olyan mazochistak hogy elolvastak ezt a kis hektikus szosszenetemet hogy esetleg par percre vegyek a kezukbe igy az Unnepek alatt azt a bizonyos Konyvet amit 2000 eve kezdtek el megirni (nekunk)…

Udv a haboru borzalmaibol a magyarorszagi barataimnak.
(Ha meg vannak ilyenek…)
Fogel Frigyes
http://www.FogelMedia.com

Üzenet a gépházból (Facebook támadásokra válaszul)

Volt egy másfél napos leállása az oldalainknak, a részletekről majd később. Viszont néhányan megszólítottak minket ezért most ismét röviden pár praktikus infó.

A Kulturális Kreatívok filmprojektet és a hozzátartozó magyar és külföldi oldalakat a kezdetektől (10 éve) Fogel Frigyes finanszírozza egy-személyben. Mindent. Viszont van egy “láthatatlan” csapat is. Valamikor többen, valamikor kevesebben. (a Facebook-on is) A nevüket-arcukat ők nem vállalják fel érthető okokból (pl. vannak köztük akik az állásukat féltik.)

Demokrácia van. (még)

Az általunk gondozott felületeken az jelenik meg amit mi akarunk. (“Bocs”) Filmjeink hatására más KK közösségi oldalak is megszülték magukat jó pár éve egymástól függetlenül organikus módon. Akiknek a Fogel Frigyes/FogelMedia oldal által kezelt felületek nem tetszenek azoknak azt javasoljuk hogy hozzák létre saját oldalaikat ezzel is színesebbé téve a palettát. Fogel Frigyest sem a Fidesz sem más párt nem finanszírozza.

Ha jobban visszanézik bizonyos emberek a megosztásainkat akkor bizony a baloldalról is, függetlenektől is stb. stb. sok-sok mindent megosztottunk a hosszú évek alatt. Fogel Frigyes -idézzük- “fröcsögésétől, személyi kultuszától” nem kell félni. Max nem kell olvasni őket. Szolgáltatásokat nem árultunk és nem is fogunk árulni oldalainkon. (Ezzel szinte egyedül vagyunk)

Bevételnövelő posztok soha nem kerültek ki a KK oldalainkra, mert nem volt bevétel. (De szép lenne ha némelyek mielőtt ide írnak valamit azelőtt utána néznének bizonyos dolgoknak, pláne azok akik pl. Antropozófiával is “foglalkoznak”)

Ha Fogel Frigyes segítséget kér ezeken az oldalakon, megosztva -(3 alkalommal a 10 év során)- más munkáinak (promo videó klippek) példáit hogy esetleges jövőbeni klienseket találjon hogy ezzel is továbbra is tudja finanszírozni KK tevékenységeit ez szerintünk nincs az etika ellen. (Eddig nem jelentkezett senki)

8 éve amikor pl. egy KK filmklubbot hoztunk létre hogy a nézőink támogassanak minket havonta egy pizza áráért különben nem tudjuk folytatni, nos az akkori 100.000 rendszeres nézőből 16-an vettek támogatói tagságit. No comment.

Nem lesz szétválasztva F.F.-től és egy független csoportnak kiadva a KK felületek (általunk életre-hívott oldalainak) kezelése. Ugyanis ezt már megpróbáltuk. Fogel Frigyes anno megosztotta különböző emberekkel az admin jogokat. Egy hét után szétverték az oldalakat. Sajnos még itt tartunk…

Igen, voltak bannolások és még lesznek is…

És végezetül akik egy picit ismerik a harcunkat kezdetektől és ismernek minket személyesen azok pontosan tudjak hogy kik vagyunk és azt is tudják hogy kikezdhetetlen morális alapokon állunk. Mi is hibázunk ahogy Fogel Frigyes is hibázik nap mint nap. Viszont mi azért létezünk még és a filmjeink mert eddig nem találtak rajtunk fogást azok a politikusok, értelmiségi maffiák, szekták, zakkant őrültek itthon és külföldön akik már sokszor próbáltak minket csőbe húzni és/vagy levadászni.

Úgyhogy ahogy a jó “öreg” USA-ban mondják: We are proud Cultural Creatives. Büszke Kulturális Kreatívok vagyunk.

Mindenkinek a legjobbakat kívánva: Fogel Frigyes és a  KK Csapat

Egy rendhagyó március 15

avagy gondolatok egy (hó)vihar kellős közepéből…

Hajnal óta ülök a dolgozószobám ablaka előtt és nézem ezt a hóvihart… Még éjszaka a magyar kormány lemondta a hivatalos ünnepségeket az időjárásra hivatkozva. Eddigi 40 évem alatt nem emlékszem olyan március 15-re, amikor hóvihar bénította volna meg az ország életét, persze arra sem, hogy aznap este, amikor a pápa lemond, a világsajtó fotósai által megörökítve csodálhatjuk a látványt, ahogy egy hatalmas villám becsap a Szent Péter Bazilika főkupolájába.

Véletlenek pedig nincsenek. Rudolf Steiner valahol azt mondta (nem pontosan idézem), hogy az időjárás tükröződése az emberek lelki állapotának. Még ha ezt a gondolatot sokan meg is mosolyogják, hozzá kell tennem, amikor először hallottam ezt, akkor bizony megálltam egy pillanatra.

Most nézem a közösségi oldalakat a neten, és látom hogy legtöbben csak keseregnek az időjárás kapcsán (is)… Nincsenek véletlenek. Most először valószínűleg tényleg nem olyan lesz a március 15.-e, ahogy hosszú évek óta a szokásos forgatókönyvek szerint szokott volt lenni. A természet erői most megadták nekünk a lehetőséget, hogy ki-ki otthonában vagy a munkahelyén csendesen elmeditálhasson, urambocsá: máshogy ünnepelhesse meg ezt a napot. A szabadságunk napját.

Szabadság? Ünnep? Mit is látok én most?

Azt látom (a közösségi oldalakon és a személyes kapcsolataim területén is), hogy a kiművelt emberfők, tudósok, művészek, azaz az írástudók ma hajnalban is ugyanúgy keseregnek, gyűlölködnek, egymás cinizmusában fürödnek, az aktuálpolitikán hergelik egymást és ráadásul köztük vannak olyanok is, akiket gyerekkorom óta ismerek és több évtized elteltével is csak arra képesek, hogy lájkolják egymás nyavalygásait. Semmi többre.

Miután életem közel felét külföldön töltöttem eddig (és nemrég jöttem haza, hogy itt folytassam életemet, s ezt a döntésemet nem bántam meg!), szóval azt hittem én naiv, hogy ennyi év után talán azok közül, akiket régóta ismerek (közelről vagy távolról), valami változást látok vagy legalábbis valami fejlődés lesz a hozzáállásukban illetve gondolkodásukban. És ma hajnalban (is) azt kell látnom hogy nem. Még nem…

Talán ez az idő, a hó, ami most minket bezár oda, ahol éppen most vagyunk, egy lehetőség lehet arra, hogy azokon a “fránya érzelmeken” kicsit úrrá legyünk és átgondoljuk a helyzetünket. Esetleg nem kellene már abbahagyni a sebeink nyalogatását? Esetleg nem kellene utánanézni, hogy mit jelent pontosan a liberalizmus, a konzervateizmus, a politika művészete ma és a régi kultúrákban, esetleg megkérdezni önmagunka, hogy így akarunk meghalni – majd egyszer: keseregve, másokra mutogatva, az aktuális hatalmat/főnökeinket okolva és bűnbaknak megtéve, miszerint csakis ők tehetnek mindenről.?!

Mert mindannyian elhagyjuk egyszer ezt a földi létet, a mostani jelmezünket. De nem mindegy, hogyan.

Egy barátom minap mondta nekem, hogy az itthoni fiatalok – összehasonlítva a nyugatiakkal – mennyire mások. És sajnos nem pozitív értelemben. Amíg az itthoniak túlnyomó része (és ez az én személyes tapasztalatom is) az aktuális őrjöngéseiknél többre nem képes, addig határainkon túl sok fiatal az őrjöngések helyett megszervezi a saját életét, új formákat építenek fel, előadásokat tartanak, de legalábbis emberi módon próbálnak kommunikálni, valami dialógust felépíteni egymás között. És láss csodát, sokszor sikerrel történik mindez.

Érdekes lenne tudni hogy itthon hányan vannak ma közöttünk olyan fiatalok, akik tudják, mit jelent áldozatot hozni. Úgy, ahogy 1848-ban áldozatokat hoztak… A hazájukért, önmagukért és értünk is… És most nem a szirupos történetekre gondolok, hanem az akkori és mai indivídumokra.

Tudom hogy vannak ilyenek, és hogy lesznek is. Hisz ilyen emberekkel élek és dolgozok együtt már sok éve. Ők, nem sírnak az interneten és a privát életükben, hanem bátran tesznek, építenek, és lerázzák magukról a cinizmus bénító démonait, és munkáik gyümölcsét már most lehet látni. A  régi struktúrák ideje lejárt.

Döbbenetes számomra, hogy ezt egyetemi docens vagy művész barátaim közül sokan, még ha érzik is, de nem képesek felfogni. Az “egyszerű” emberek valahogy sokkal előbbre tartanak ennek felismerésében – legalábbis szubjektív tapasztalataim szerint. Manapság egy olyan világban élünk, ahol már nincsenek titkok, minden kiderül, a nagy kérdés csak az, hogy mennyi erőnk van igent vagy nemet mondani.

Mert szerintem azt, amit most megélünk, egy bizonyos tesztnek is lehet nevezni. Van-e akaraterőnk és bátorságunk igent vagy nemet mondani. Ahogy ezen a napon sok-sok évvel ezelött sokan meg is tették.

Saját tapasztalat: Ha megtesszük az első saját egyéni lépéseinket a szívünkre hallgatva (nem csak a józan eszünkre), akkor a segítség meg fog jelenni életünkben. De amíg ez az első döntő, legnehezebb lépes nem történik meg, addig tovább mérgezzük a saját és mások életét, hamis biztonságban érezve magunkat exkluzív langymeleg pocsolyánkban.

Nemrég kaptam egy levelet. Határon túli magyaroktól jött. Ezt írták:

“Kedves Frigyes!

Mi nem lájkoljuk a Kulturális Kreatívok közösségi oldalán megosztott linkeket, írásokat. Mi nem kommentelünk ezeken az oldalakon. Mi…. Csendben vagyunk. Figyelünk. De tudnod kell, hogy veled, veletek vagyunk. Sokan vagyunk. És mi is dolgozunk. Veletek, együtt. Csak azért írjuk meg ezt neked, hogy tudd.”

Kívánok egy szép, egy szellemben, lélekben forradalmi március 15-ét mindenkinek határon innen és túl!

Szeretettel,
Fogel Frigyes

Pozsonyban történt velem

Egy friss élményemet szeretném veletek megosztani… Most jöttem vissza Pozsonyból, ahol Szlovák barátaink tegnap mutatták be nemzetközi filmünket (Kulturális Kreatívok 1.0 – A Forradalom).

A bemutató egy régi gyárépület egyik hatalmas csarnokában történt, amit most közösségi összejövetelekre használnak a pozsonyi Kulturális Kreatívok. Rengetegen jöttek el, fantasztikus volt a hangulat. Az esti összejövetel előtt a város különböző pontjain riportokat is készítettem KK projekteket bemutató barátainkkal, melyeket nemsokára megosztok veletek, amint a fordítások elkészülnek. De nem erről akartam írni.

Az út elején történt velem valami rendhagyó… Szokás szerint korán reggel kamerával és a többi cuccal felpakolva bevágódtam a kocsiba, és elindultam északi szomszédainkhoz. Minden a szokásos módon történt szinte ugyanazzal a koreográfiával mint az utóbbi négy évben, amióta járom a világot –  filmeket készítve a Kulturális Kreatívokról és projektjeikről. Autópályák, benzinkutak, kávék, kátyúk, radarkontrollok és végül érkezés a hotelhez, ami ebben az esetben egy eléggé lepukkant, sok évvel ezelőtt sportolóknak készült szocreál borzalom a pozsonyi autópálya közelében.

Nos, miután megérkeztem, gondoltam, megkeresem a recepcióst, ugyanis kellett a kulcs a garázshoz… Néhány perc múlva elő is került egy magam korabeli srác, aki hozta a kulcsokat és közben igencsak törve az angolt, megpróbálta elmagyarázni a hotel, illetve mondjuk inkább azt, hogy a motel szabályait.

A garázshoz érve a srác megáll, és nekem szegezi a kérdést, honnan jöttem. (Amúgy végig angolul beszélgettünk.) Mondom, hogy magyar vagyok. Erre elmosolyodik és erős akcentussal felkiált: Testvérem! (Szlovák volt a srác, ha még nem írtam volna.)

Erre megálltam, ránéztem és rögtön láttam, hogy a szívéből jött ez az egy magyar szó, és tudtam azt is, hogy sosem fogom elfeledni a felcsillanó szemét. Őszinte örömmel fogadott…

Testvérem… Így mondta… Én meg szabályosan meghatódtam… Éreztem, hogyha így indul a pozsonyi munkám, minden rendben lesz. És így is történt. Fantasztikus két napot töltöttem el szlovák barátainknál, nyomát sem láttam annak a beteg és tudatosan kreált hangulatnak, amit a nagymédiákból árasztanak felénk nap mint nap  – mérgezve az emberek tudatát.

Ismét volt szerencsém megtapasztalni azt, hogy itt nálunk, Közép-Európában mennyire szívközpontúak az emberek, összehasonlítva a nyugati világban élő társainkkal… Legalábbis ez az én szubjektív tapasztalatom, hiszen az utóbbi 15 évet nyugati országokban töltöttem el.

Mert sokan vagyunk itt sokféle nemzet fiai ebben a különleges és gyönyörű Közép-Európában és bizony pont ez teszi különlegessé ezt a helyet, mint már személyesen is megtapasztaltam, Prágában, Pozsonyban, Erdélyben/Romániában, Ausztriában és remélem, hogy nemsokára déli barátainknál is: milyenek is vagyunk mi valójában… A sokszínű, sokféle nemzetség együtt, akik mind tehetségesek valamiben. És ezt csak saját személyes találkozásaink alkalmával, közösségeinkben, vagy közösségeinket építve élhetjük meg és fogjuk megélni.

Mert menni kell, kopogtatni, személyesen megkérdezni a mellettünk élőket: Testvérem, hogy vagy? Miben segíthetek?

2013. március elsején

Fogel Frigyes

Gondolatok 2012. áprilisa előtt

A visszaszámlálás elkezdődött, több szinten is. Az utóbbi időben egyre többen kerestek meg e-mailben. ami nagy öröm és megtiszteltetés nekem. Mivel sokfelé éltem eddigi életem során, nagy tanulság volt megtapasztalni, hogy külföldön miként gondolkodnak másként bizonyos élethelyzetekben az egyes országok lakói.

Világosság vált számomra, hogy a magyarok – más népekkel összehasonlítva –  igenis egy rendkívül kreatív, talpraesett nép, fiai és lányai gyorsan feltalálják  magukat amikor kell, és a legjobbak között is az elsők lehetnek. De csak ha hagyjak őket, és ha ők is megengedik maguknak mindezt…

Érdekes személyes tapasztalatom az is, hogy az utóbbi időben néhány nagy aktivitású KK ember írta nekem aggódó e-mailben: remélik megmaradtam KK-nak, mert túl sok a politikai jellegű hír / blog / cikk megosztásom. Nos, szerintem (és nemcsak szerintem) a mostani magyarországi helyzet igencsak különleges és az égetően hiányzó párbeszédet vagy közös gondolkodást tabutémákban valahogy csak ki kell “provokálni”.

Ugyanakkor ezek az engem “aggódva” kérdező magyarországi KK szellemiségű emberek attól tartanak, hogy tönkreteszem ezt a projektet, míg ők a saját oldalaikon kőkemény, nemegyszer uszító aktuálpolitikai videókat osztanak meg. Érdekes.

A nemzetközi “Kulturális Kreatívok – a Forradalom” című filmemben Peter Marry aktivista csodálatosan megfogalmazza, miszerint hagyni kell a politikusokat a munkájukat végezni, hiszen mi nem kívánhatjuk tőlük, hogy ők oldják meg a mi feladatainkat. Ők tegyék a maguk dolgát, mi ne harcoljunk ellenük, hiszen “úgyis ők tartják égve a villanyt”, mialatt mi képesek vagyunk felkészülni és felépíteni az új struktúrákat. Ez egy Hollandiában élő angol ember meglátása.

Mindeközben én bizonyos magyarországi Facebook megosztásaimmal próbálok vitát kezdeményezni, értsd: felkavarni a KK közösségi oldalakon a langyos állóvizet, mert úgy látom, hogy most az emberek (nemcsak Magyarországon) megpróbálják elnyomni, elkerülni azt, ami előtt állunk.

Pontosabban: legtöbben – ahogy most látom – csak az áhított pozitív végkifejletet tartják szem előtt, valamilyen oknál fogva elzárkózva a kemény és száraz tényekkel való szembesüléstől, a helyzet analízisétől. Nem akarnak a küszöb el lépni, nemhogy átlépni azt.

A legtöbben még mindig alszanak, rózsaszín ködben édesdeden.

Ez az én meglátásom sokféle helyzet és ember ismeretében.

Nálam sokkal okosabb, tapasztaltabb emberek rendszeresen és pontosan elmondják, hogy mire számíthatunk az előttünk álló öt évben, majd azután… Nem véletlenül szólaltattuk meg őket meg a KK Net-tv kísérleti adásaiban is. Bernard Lietaer, Rosta Gábor és nemzetközi filmünk szinte valamennyi szereplője szájából elhangzik az, amit sokan még a KK-ak közül sem akarnak meghallani.

Valószínűleg azért is, mert mindez kellemetlen, mert félnek szembesülni, mert tudják, hogy igaz, de nincs még erejük és bátorságuk végiggondolni, inkább lenyomjak a tudatalattijukba. Az engem kritikával illetők nem akarják látni, hogy mi a célom azokkal a kényesebb témákkal, melyekre megpróbálom felhívni a figyelmet.

Persze vannak olyanok is, akik mindezt megértik és reagálnak is.De csak nagyon kevesen merik kimondani azt, amire a fenti sorokban is utaltam: hogy bizony sötét, nagyon sötét idők jönnek. Ennek tudatában kell lennünk, hogy lépni tudjunk. Nem szabad becsapnunk magunkat, nem lehet átugrani az útnak ezt a részét, bár sokan így gondolják.

Utóbbiak azzal áltatják magukat,  hogy happy and lesz a vége, mint az amerikai filmeknek, mert valami csoda fog történni. Azokat, akik így gondolkodnak, illetve reménykednek, ki kell józanítanom: ez nem így működik.

Válaszúton vagyunk.

Vagy megtaláljuk magunkban az erőt és bátorságot, és képesek leszünk tekintetünket felemelve a szellemi principiumot felismerni, meglátni, amire  2000 évig nem voltunk képesek, és ezzel együtt világos, előítéletmentes gondolkodással válaszolni a mostani kor kihívásaira, mindezt együtt, szilárd morális alapokon, bizalommal(!). Nos, ha ezeket nem leszünk képesek megtenni, akkor elbukunk, és ennyi volt. Vége.

“Amíg az emberi munkaerő nem kerül ki a költségtényezők köréből, amíg a magántulajdon nem alakul át használati tulajdonná, amíg a tulajdon monopolizálása révén nem szűnik meg a hatalomgyakorlás, amíg nem terjed el a biogazdálkodás, amíg a pénz árukarakterének megszüntetése révén nem nyeri vissza csereeszköz jellege, amíg az emberi méltóságukat elvesztett bérmunkások nem lesznek képesek a saját kreativitásukat szabadon kifejtő individumként egy új művészetet elindítani, –  már Beyus is megmondta, hogy “Minden ember művész” -, addig ne várjunk semmiféle változást, mert csak egy még embertelenebb új struktúrát fognak velünk visszaépíttetni az összeomlás után.”

Amíg az embereknek nem lesz meg a bátorsága, hogy elmenjenek a küszöbig, hanem annak megkerülésvel szeretnének egy illúziókra épülő világba menekülni, addig csak rosszabb lesz mindenkinek, és a vége már nem kérdés. Ha a mostani tarthatatlan helyzetből nem születnek szabad iniciativák és azokat, melyek már megszülettek és próbálják szárnyaikat bontogatni, ráadásul ezeket a magukat KK-aknak tartó / nevező egyének (is) a tudatosság hiányában folyamatosan lerombolják vagy próbálják lerombolni, vakságukat, démonaikat fel nem ismerve, akkor nincs esélyünk.

Néha jól jönne a nagy világmegváltó hangoskodóknak egy kis szerénység és alázat, legfőképpen pedig türelem. Türelemmel és bizalommal időt és lehetőséget adni azoknak, akik tesznek és alkotnak. Mert ezek hiányában más erők játékszereivé válunk, és az ő győzelmüket segítjük elő.

Akkor pedig…

Fogel Frigyes

A Pók nem pihen…

A legújabb tengerentúli hírek kapcsán az egyik oldalon – a nagy-médiában – ismét teljes gőzzel beindult a hülyítés és a félelemkeltés. Míg a másik oldalon – az alternatív (vagy ha úgy jobban tetszik, az underground) média (Facebook,Twitter stb.) világában – szokás szerint megkezdődött a lájkvadászat és a hergelés, ráadásul mindez a szokásos „New age”-es lecsóval leöntve…

Ismét osztják a népnek az okosságot… mindkét oldalon… A nép meg bőszen visszaosztja…

Nem vagyok újságíró, nem tudok jól írni, nem ez a szakmám. De az utóbbi napok történéseit látva, – ma hajnalban felébredve – le kellett írnom ezt a néhány gondolatot.

Napok óta, amikor időnként bekapcsolom a külföldi tv-csatornákat, rádióadókat (a magyarországiakról inkább nem szólnék most egy szót sem), azt tapasztalom, a főszerkesztő fiúk/lányok mindent elkövetnek, csak hogy egy bizonyos témát hátrébb nyomjanak a hírfolyamban a második vagy a harmadik pozícióba, és ebben még az etalonnak számító BBC is “hihetetlen erőfeszítéseket tesz“, mert láthatóan úgy félnek a legújabb fejleményektől,  mint ördög a tömjénfüsttől: nem akarnak túl sokat beszélni arról, hogy az USA kormánya fizetésképtelenné vált. De számomra nem ez a hír.

Arról senki nem beszél, hogy az USA történetében 18 alkalommal történt ilyen az utolsó  37 évben. Akkor mire föl ez a porhintés?! Ennyire könnyen felejtünk? A Clinton-adminisztráció alatt is megtörtént, hogy 26 napra leállt az amerikai kormányzati gépezet. Nem szakadt le az ég, nem kezdődtek (újabb) háborúk, nem dőltek be a bankok, nem tört ki pánik. Aki nem hiszi, járjon utána! De még mindig nem ez a lényeg.

Miközben nagy a csönd arról, hogy több mint 800 ezer amerikai közalkalmazott, plusz katonák és családtagjaik stb. nem kapnak fizetést, és sorra zárnak be a public institutions-t meghatározó intézmények, még a nemzeti parkok is… De manapság még ez sem számít hírnek.

Pár mondat megjelenik itt-ott arról, hogy elkezdték feltölteni az amerikai bankokat készpénzzel, felkészülve a betétesek esetleges rohamára, ami ugyancsak nem új, nem először történik, de ezt is kiszámított lassúsággal, csepegtetve hozzák nyilvánosságra az internetes média felületein, figyelve az emberek reakcióit… (Rég bevált módszerek?)

A nagy-médiában persze csak arról hallani, hogy a republikánusok az egészségügyi reform életbe léptetésének ellehetetlenítésével próbálják az Obama-adminisztrációt megzsarolni, tönkretenni. De ma már ez sem hír.

Az (amerikai) angol egy nagyon praktikus nyelvvé vált az idők folyamán. Az elnököt és a környezetében ténykedőket az USA-ban „adminisztrációnak“  hívják. Hm….  Akkor viszont kik is a vezetők? Ez természetesen csak költői kérdés volt, mert tudjuk, hogy őket ma nem lehet megnevezni. Még nem.

Vagy talán még az is lehet, hogy nemsokára ezt a kérdés majd úgy kell feltenni: ki „A Vezető”? Vajon felismerjük majd Őt? ….

Két (média) világot látok egyre erőteljesebben felépülni. Mindkettő vakokat vezet és vakságban tartja az embereket, ráadásul azzal az illúzióval megspékelve, hogy a közösségi média szabad: még nem tudták az aktuális hatalmat gyakorlók az ellenőrzésük alá vonni. Nem is kell nekik. Mert pont ez a trükk egyik része. Amíg “vak vezet világtalant“, addig a meg nem nevezhető hatalmasságok elégedetten dörzsölik a markukat épülő művük felett.

Az egyik (média) világ már jól fel van építve és még mindig egyre erősödik a hatalma: a zsoldosait jól ismerjük, nap mint nap láthatjuk őket, hisz a csapból is ők folynak. A mainstream média képviselőiről beszélek. A másik (média) világ túlnyomó része sajnos ugyancsak vezeti-megvezetteti saját vak követőit.

Ez a médiahálózat, mely hihetetlen sebességgel építi halóit, bizony az alternatív média (Facebook,Twitter stb.)! Ezeken a felületeken a jóindulatú, de gyakran szenzáció- es lájkhajhász megmondó-emberek a hamarosan eljövő – de valahogy soha el nem érkező – világkatasztrófa apokaliptikus képeitől kezdve a csoportos vezetett meditációkig a lájk-dzsungelekbe belevesző, jólelkű, naivan kereső “júzert” (felhasználót)  vezetik meg. (Már tudjuk: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!)

Természetesen vannak kivételek, ezt nem vitatom! Én most a tendenciáról beszélek, mely most már konkrétan felismerhető. Engem azok érdekelnek, akik ebben a színes kavalkádban nyugodtan, a háttérből figyelnek és (egyelőre) csendben vannak. Ők gondolkodnak. És úgy remélem, ők azok, akik – ha eljön az ideje – lényük közepéből, tudatosságuk teljes birtokában fognak dönteni, nem belealudva egy virtuális világba, ahogy a többség teszi, akik belegabalyodtak a szellemüket gúzsba kötő hálókba.

Én azokban az emberekben bízom, akik középen állnak és tudnak a szakadék felett egyensúlyozni a tudatosságukkal, bölcs nyugalmukkal és a szeretetükkel. Tapasztalataim szerint vannak ilyenek.

Egy biztos: A világ katonailag és gazdaságilag – ezidáig – legerősebbnek tartott birodalmában (USA) az események egy új minőségi szakaszba léptek. Az emberiség egyszer már megkapta azt a kegyelmet, aminek alapján képes lehet felismerni azokat az eseményeket, melyeket a közeljövőben nagy valószínűséggel át kell éljen… Úgy látszik, hogy akik ezt a kegyelmet megkapták, eddig rosszul sáfárkodtak vele.  Elbuktak. Ám ők még a  bukásuk után is képesek mindent ki- és megmagyarázni.

Számomra most a nagy kérdés ez: mi képesek leszünk-e, ki fogjuk-e tudni fejleszteni magunkban azt a tudatosságot és lelkierőt, ami nélkül csak a mainstream vagy a virtuális médiavilágok hazugságaiba fogunk továbbra is belealudni? Ez a kérdés.

– Válasszatok!
– Kérdezzetek!
– Keressétek egymást. Ne csak a virtuális világban!
– Mert most még mindenki szabadon dönthet.
– Most először az emberiség történetében.
– Ugyanis ilyen még nem volt.
– Mert ne feledjétek: a Pók szövi a hálóját. nem pihen….
– És a háló neve: World Wide Web.

Fogel Frigyes

Elég! Nyílt levél a MAT szerkesztőbizottságának

Érdekes“ cikk jelent meg a Magyar Antropozófiai Társaság folyóiratában Martin Large tollából, melyben a szerző  a Kulturális Kreatívokat többször is megemlíti. Idézet az írásból:

„Magyarországon is létre fognak jönni a kulturálisan kreatív emberek gyűjtőhelyei, például a Waldorf-iskolák közösségei, vagy a biodinamikus farmok. Bár az országot látszólag a konzervatívok uralják és kis számú modernista, mégis sok-sok kulturálisan kreatív magyar vándorol ki Orbánisztánból, és dolgozik a világ minden táján.

A kivándorlást ösztönzi az úgynevezett „haveri kapitalizmus”, amely barátságtalanul áll a normális üzletmenethez, és erősíti az elit kezében tartott állam, a kötelező érvényű, vagy ahogy nevezik, a „nemzeti összefogás” rendszere.. Magyarország oly mértékben néptelenedik el, hogy még Győri Enikő, a Fidesz minisztere is azt mondja: „A népesség csökken.. Ez borzasztó.  Ez rémisztő.”

E sorokat olvasva fel kell tennem néhány nagyon fontos kérdést a nyilvánosság előtt. Annál is inkább meg kell ezt tennem, mert az elmúlt öt évben volt szerencsém a világot bejárva felkutatni és filmekben is bemutatni a nagyközönségnek a  KK-világjelenséget. (Többek között az első KK-tanulmány amerikai szerzőpárjával készítettem  mélyinterjút, valamint még számos filmet e tárgykörben itthon és külföldön, melyeket eddig közel kétmillióan láttak.)

Kérdéseim a következők:

  • Miként lehetséges, hogy egy szellemtudománnyal foglalkozó – állítólag független – lap direkt aktuálpolitikai kitételeket, véleményeket, célzásokat jelentet meg, ráadásul egy olyan cikk keretein belül, melyben a steineri hármas tagozódásról is szó esik?

  • Honnan tudja a szerző, Mr. Large,  hogy „hány Kulturális Kreatív magyar vándorol ki Orbánisztánból”?

  • Milyen forrásból értesült a szerző arról, hogy az eddig külföldre kitántorgott emberek közül hány a KK? Van erről nyilvántartás? Ha igen, akkor hol? Kik készítették és hogyan?

  • A cikkben Mr. Large nagyívűnek szánt gondolatmenetére feltűzött, nemzetközileg ismert példák között váratlanul felbukkan egy meglepően pontos adathalmaz Felcsút településről, lélekszámáról, a helyi futballakadémia költségvetéséről stb. Vajon honnan ered a szerző ilyen mélységű tájékozottsága? (Vagy csak én vagyok olyan “kispályás”, hogy bár eddigi életem közel felét külföldön töltöttem, kis időt Mr. Large hazájában is, ilyen mélységű tájékozottságról nem tudnék bizonyságot adni?

  • Hogyan lehetséges továbbá, hogy Mr. Large (az idézett lap szerint) brit egyetemi tanár, kiadóvezető, a hármas tagozódás szakértője magyarországi Waldorf-körökben is tart előadásokat? Vajon az őt hallgatók tudják, hogy Mr. Large és barátai mit művelnek egy szellemtudományi folyóiratban, mely sajtó- orgánum a Rudolf Steiner által földre hozott antropozófiát viseli nevében?!

  • Hogy lehet, hogy a máskor oly precíz szerkesztők ezúttal nem nevezték meg a cikk forrását, az tehát íródhatott közvetlenül a folyóirat felkérésére. Vajon miért?

Végezetül:

Kedves Ti, akik tudjátok, hogy ez az írás Nektek szól! Nem lenne jobb egy kicsit leülni, nagy levegőt venni, esetleg Steiner könyveit feltenni a polcra, és számvetésbe fogni? Amíg Ti mell-döngetve (belső köreitekben igen bátran) liberálisnak valljátok magatokat, és az individualizmusra hivatkoztok úton-útfélen, nem gondoljátok, hogy egy kicsit hamisan szól a hangszer a kezetek alatt?

Vajon szinkronban vannak tetteitek mindazzal, amiket otthonotok biztonságában olvastok Steiner műveiből, hogy aztán okkult gőgötök elefántcsonttornyából időnként kinyilatkoztassatok a pórnépnek néhány igét..? Miközben nem vagytok képesek lelketeket, szellemeteket a napi politika hipnózisától távol tartani?

Mondhatom ezt, sőt kérdezhetem, mert ismerlek Benneteket. Szinte mindnyájatokat. Itthon és külföldön.

A brit származású  P. E.-nek volt igaza, aki kerek-perec ki merte jelenteni: elbuktatok. Igen: elbuktatok. És ezt Ti is tudjátok a szívetek mélyén. Évtizedek óta hallgatva/figyelve okosságaitokat úgy látom, egy dolog, csupán egy dolog hiányzik belőletek. (Tisztelet a nagyon kevés kivételnek.) A Krisztusi Szeretet, amiről oly sokat beszéltek.

Ezért nem működik az, amit annyira szeretnétek.

Maradva tisztelettel:
Frigyes Fogel